Szerintem kétségtelen, hogy a fake news, azaz az álhírek világában élünk, aminek az internet ráadásul még igen remek táptalajt is nyújt. Azért nagyon veszélyes ilyen szempontból az internet, mert azt oszthatsz meg rajta, amit csak akarsz, és legtöbbször bármilyen következmény nélkül. Én személy szerint már nagyjából minden híroldalt elég szkeptikus hozzáállással olvasok, hiszen nem egyszer fordult már elő, hogy olvastam valamit ’A’ híroldalon, aztán a szöges ellentétét olvashattam el ’B’ híroldalon. Kritikusan kell tehát hozzáállni bármihez is, amit olvasunk. A legszomorúbb az egészben szerintem az, hogy nagyon sok ember/cég/politikus vezeti meg a hallgatóközönségét álhírek terjesztésével.
Nagyon sok oldal oszt meg hamisított videókat, photoshoppolt fotókat, vagy forgatja ki bizonyos közszereplők szavait. A minél több klikk megszerzése érdekében pedig gyakran még a valóság elferdítésére, kiszínezésére is hajlamosak, vagy esetleg szándékosan olyan stílusban közvetítik a hírt, hogy az könnyen félreértelmezhető legyen. Sokan sajnos pedig be is dőlnek nekik. Pedig nem éppen az lenne a szerepe a független híroldalaknak, hogy a valóságot ismertessék meg az emberekkel, és hiteles információt juttassanak el hozzánk? Mára ez már sajnos közel sem annyira egyértelmű.
Van is erre egy személyes példám. Van egy gimnáziumi osztálytársam, akivel a közösségi médiában is kapcsolatban állunk. Olyan szinten legalábbis, hogy mindketten látjuk, hogy mit oszt meg a másik. Nekem szinte minden hétvégén bejáratott programommá vált, hogy ránézek ennek az ismerősömnek a falára, hogy éppen milyen badarságot osztott meg a napokban. Ő ugyanis elkötelezett híve a mindenféle összeesküvés elméleteknek, és nem szinte minden napra jut neki egy „oszd meg ezt, és akkor nem ér hatalmas balszerencse” stílusú bejegyzés is. Néha eléggé fel tud dühíteni a sok ostobaság, amit megoszt ez a volt osztálytársam, de azért kicsit sajnálom is, hogy ennyire könnyen félrevezethető. Az én szemszögemből legalábbis biztosan. Könnyen meglehet viszont, hogy ő is pont ugyanezt gondolja, csak éppen rólam.
Amikor a közösségi oldalakon keringő híreket olvasom, gyakran eszembe jut, hogy mennyire untam kiskoromban, amikor a híradó ment a tv-ben. Minden este hét órakor apa megjelent a nappaliban, és akármit néztem is éppen, át kellett kapcsolni a híradóra. Ilyenkor nem volt semmi apelláta. Persze kisgyerekkén még egyáltalán nem fogtam fel, hogy mi tudja arra a körülbelül 1 órára annyira a tévé elé láncolni apát, de ma már abszolút megértem. Kicsit hiányzik is ez a hangulat, ugyanis nekem nincs itthon tévém. Este lefekvés előtt szoktam végiggörgetni az általam többé-kevésbé hitelesnek vélt híroldalakat esti mese gyanánt. Bár mostanában inkább esti rémtörténeteknek nevezném őket, ugyanis sajnos nem sok jó hírrel tudnak szolgálni a világból. Persze lehetne ignorálni a rossz híreket, de akkor még kevésbé kaphatnék hiteles képet arról, hogy mi is zajlik körülöttem. És hát úgy elég nehéz véleményt formálni bármiről is, ha nem ismerem a kontextusát.
Azért néha kíváncsi lennék arra, hogy az emberek mi alapján döntik el azt, hogy valami igaz-e, vagy sem. Vajon melyik lehet Magyarországon ma a legnépszerűbb híroldal? Remélem , hogy valamikor ezt is megtudhatom.